Mintha a palacsinta összeházasodna a fánkkal, s eldöntenék, hogy ők most így együtt egészségesek és még finomabbak lesznek.
Hozzávalók:
- túró (nekem zsírszegény, rögös)
- tojás
- vaníliás cukor
- édesítő
- pici liszt (nekem zab)
- pici sütőpor
- mellé lekvár (vagy bármilyen palacsintához való cucc, ízlés szerint)
Abrak-a-dabra:
Az egyik tálkában összekevertem a felső négy dolgot (a tojást felverve), a másikban az alsó kettőt, majd összeöntve homogén masszává dolgoztam. Ebből két evőkanál segítségével lapos felhőcskéket formáztam a palacsintasütőre, s kevéske olajon mindkét oldalukat megsütöttem. Erdei gyümölcsös lekvárral tálaltam.
A mennyiségeket nem figyeltem, de szerintem nagyjából 125-250 g túrónként egy tojás kell, ami nem kér 1 csapott ek.-nál több lisztet, illetve 2-3 g-nál több vaníliás cukrot és sütőport. A lényeg, hogy kanállal összetoszogatható, egyben maradó – puha, de nem szétmálló –, felhőszerű halmocskák kerüljenek a serpenyőbe, ahol megsülve laposabbak és nagyobb alapterületűek lesznek, de azért beléjük harapni még bőven „hűha!”-élményt jelent.
Konklúzió:
