Ha baromi gyorsan szeretnél valami nagyon finom desszertet, ám semmi kedved várni, amíg megsül vagy megdermed…
Hozzávalók:
- tej
- tojás (kb. 3-5 dl-enként 1 közepes)
- vaníliás cukor (akár csak fél zacskó, vagyis 4 g az egészhez)
- édesítő ízlés szerint
Abrak-a-dabra:
Feltettem főni a tejet. Amíg az békésen elkezdett rotyogni magának, feltörtem a tojást, és egy gyors mozdulattal kitojásztam kihalásztam a héjával a sárgáját.
A fehérjét felvertem habnak nagyjából 2 g vaníliás cukorral meg egy pici folyékony édesítővel (nem, nem kell ennél több cukor ahhoz, hogy a hab akkor is a tálkában maradjon, ha a feje tetejére állítjuk), és ebből evőkanálnyi felhőcskéket plöttyintettem a bugyborékoló tejbe. Miután megnőttek, megfordítottam őket, úgy is főttek egy kicsit, míg végül kivettem őket egy kistányérra, hogy ott pihenjenek, s innentől kezdve már kiérdemelték a kissé szlávosan csengő „habgaluska” címet.
A megmaradt tojássárgáját is felvertem szintén 2 g vaníliás cukorral és egy pötty édesítővel, áttettem bele 2 kanál forró tejet (ha ez a lépés kimarad, akkor állítólag elviszi a rézfarktollú bagoly az egészet, mert hőkiegyenlítődés kell), majd ezt a lötyit beleborítottam a tejbe, és nagyon hamar ilyen szép homogén sárgára főztem. Tálaláskor visszakerültek a habgaluskák a tetejére.
(Fun fact: angolul szerintem zseniálisan találó név rá a „floating island”. Jóval gusztusosabb, mint az az asszociáció, hogy „a madár teje”.)
Konklúzió:
