Hamarabb elkészül, mint hogy kihoznák a rendelésed, ráadásul finomabb és egészségesebb. Élesztő pedig nem volt a boltban, így megoldottam nélküle.
Hozzávalók (kb. 25 cm-es pizzához):
A tésztához…
- 5 púpozott ek. teljes kiőrlésű rozsliszt
- 3 púpozott ek. durumliszt
- 1 tk. szódabikarbóna
- 1 tk. sütőpor
- só
- oregánó
- bazsalikom (szárított)
- 1 ek. olaj (nekem Bellasan sütős olíva)
- 12 ek. langyos víz (aki puhább tésztával szeretné, lehet több is)
A szószhoz…
- fél paradicsomkonzerv (200 g, darabolt)
- 2 gerezd fokhagyma
- só
- bazsalikom (nekem friss is, szárított is)
A feltéthez…
- 2 közepes paradicsom
- 2 db mozzarella (200 g, nekem light)
- friss bazsalikom
Abrak-a-dabra:
A tészta száraz hozzávalóit a fenti sorrendben összekevertem, majd olaj és víz hozzáadásával robotgéppel kutyultam tovább, ameddig a műanyag tálka szélétől elváló, homogén, gyurmázható masszává nem vált. Ezen a ponton jött volna a papírforma szerint a nyújtás, de lisztes kézzel is pont olyan jól korong formájúvá tudtam nyomkodni a sütőpapírral bélelt tepsiben, így a sodrófa talán továbbra is praktikusabb lehet a legenda szerinti passzív-agresszív konfliktuskezelésre, mint erre. Nyújtás módja ide vagy oda, betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe.
A szószhoz kevéske olajon megpirítottam az apróra vágott fokhagymát, beleloccsantottam a paradicsomkonzerv felét, és szórtam bele egy pici sót meg bazsalikomot. Midőn ez fürgén és derűsen mártásszerűre rotyogta magát, kivettem a tésztát a sütőből, hogy bőségesen rákenjem a friss szószt, amire aztán paradicsom- és mozzarellaszeletek kerültek.
A tészta nagyjából félórát sült összesen (villanysütőben alul-felül sütve). A kompozíciót friss bazsalikomlevelekkel díszítettem.
(Fun fact: a Margarita pizza Savoyai Margit királynéról kapta a nevét, akit Raffaele Esposito szakácsmester szeretett volna lenyűgözni egy nemzeti színekben pompázó pizzával a XIX. század végén. Sikerült neki. A színek pedig passzolnak hozzánk is!)
Konklúzió:
