Nincs benne hagyományos liszt vagy cukor, mégis isteni finom!
Hozzávalók:
A tésztához…
- 500 g fehér tönkölyliszt
- 100 g margarin
- 200 g méz
- 2 ek. Koronás Aranybarna cukor
- tököm tudja, mennyi vanília aroma, de nyilván nem egy fazéknyi
- 2 kiskanál sütőpor
- 1 nagy ek. mézeskalács fűszerkeverék
- 3/4 ek. szárított citromhéj
- 2 tojás
A habhoz…
- 1 tojásfehérje
- 100 g porcukor (nekem nyírfacukor)
- 2 csepp vanília aroma
- egy kis citromlé (nekem frissen facsart, pontosabban nyomott, mert nincs facsaróm)
A tetejére…
- szeletelt mandula
Abrak-a-dabra:
Egyszerű, de időigényes finomság ez. Sebaj, elszórakoztam vele, mint csekély értelmi képességű csemete a logikai készlettel.
Összekevertem a lisztet a sütőporral és a fűszerekkel. Aztán tűzön homogénre olvasztottam a margarint, a cukrot meg a mézet, majd vanília aromát tettem bele. Utóbbi cuccba kutyultam 2 tojást, végül beleborítottam az előbbibe. Cipót gyurmáztam belőle (jó szögleteset, adván a hipszter életérzésnek, mert mindenhol kereket írtak, holott semmi jelentősége), hogy folpackba tekerve betegyem éjszakára a hűtőbe.
A sütésnek jó 24 óra múlva álltam neki. 2-3 mm-esre nyújtottam a tésztát, előkaptam a kiszúró formákat (szív, csillag, hullámszélű kör, maci… a hullámszélű körnek van valami rendes neve, hölgyeim és uraim?), és uccu neki! Sütőpapíron, 170 fokon 8-9 percig sült az első adag, a többi már csak 6-ig. Nem égettem oda egyet sem, de ha véletlenül úgy sikerül, az sem ciki.
Miután az összes kis cukiság ott sorakozott előttem nagyjából kihűlve, feltörtem a harmadik tojást, elválasztottam a sárgáját a fehérjétől – így! –, hozzáadtam a Porxukor néven futó csodát a citromlével, kemény habbá vertem, és imádkoztam, hogy kémiailag ugyanúgy alakuljon a történet, mintha finomított cukrot tettem volna bele. (Bár én azt még nem tettem semmibe, de úgy szokták az emberek.)
Uzsonnazacsiba kanalaztam a fehér masszát, levágtam a sarkát, és csíkokat nyomtam belőle mindegyik figura tetejére. Utána jött rájuk egy-egy mandulaszelet. 137x, mert annyi darab lett! Ne gyertek kunyerálni – nekem is kettő jutott, ajándékba ment az összes.
[Anyától az alaprecept.]
Konklúzió:
