Akik ettek belőle, nem tudják, milyen átszellemült fejet vágtak közben 🙂
Hozzávalók (750 g-hoz):
- 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt (van mérőpoharam! forradalmi!)
- 50 g zabliszt
- 250 g zsírszegény túró (nem rögös)
- 250 g margarin (pálmaolajos az Aldiból)
- 2 tojás
- 1/3 élesztő
- só
- oregánó
- bazsalikom
- majoránna
Abrak-a-dabra:
Még sohasem csináltam ezelőtt sós sütit, bár a „még sohasem csináltam” lista továbbra is hosszabb, mint a Mikulásnál a rossz gyerekeké.
Kezdeném azzal, hogy rohadtul nem ezzel kellett volna kezdenem, mert nem egy nyugis „ott hagyom és közben dolgozom” konstrukció. Van egy kőkemény kétperces sütési időintervallum, amikor kiveheted. A túró ennyire kényes. De így is megérte!
A liszteket összekevertem a sóval meg a fűszerekkel, majd hozzáadtam a túrót, a margarint, az egyik tojást, plusz az élesztőt. Két kézzel jól nekiestem a masszának – ez a fajta dagonyázás kismalacos satisfaction.
20 percig a hűtőben pihent a cucc, aztán lisztezett táblán (igen, már ilyenem is van… a hónom alatt cipeltem végig a városon BKV-val!) kinyújtottam. A felét megkentem a felvert második tojással, arra a részre ráhajtottam a másikat, majd derékszögben elforgatva megismételtem a műveletet, és ujjnyira továbbnyújtva csillag alakú kiszúró formával cukiságokat szaggattam belőle.
A cukiságok sütőpapírral bélelt tepsire mentek, a tetejüket pedig ugyancsak megkentem, mint egyik Gazsi a másikat a nyóckerben. (Apropó: bementem a boltba, hogy tojáspacsmagoló ecsetet kérek, erre visszakérdeztek, hogy libatollas, sertéssörtés vagy szilikonos legyen!!!)
Ekkor jön a medzsik: 180 fokra előmelegített sütőben nem otthagyod, hanem figyeled. Legalábbis nekem muszáj volt sűrűn odarohangálni, egy adag így is vállalhatatlanul nigger lett. Az én villanysütőmmel alul-felül módban 20 perc körül volt a varázsidő, aminél kívül ropogós, belül pedig puha pogiknak örülhettem.
PS: a teljes kiőrlésű cuccok alapjáraton barnábbak. Akiknek ez nem tetszik, bátran tömjék magukat minden szarral készítsék el fehér liszttel!
Konklúzió:
