„Nem hiszem el, hogy ezt én csináltam!” élmény.
Hozzávalók 4 szeletkéhez:
- 8 ek. teljes kiőrlésű búzaliszt
- 2 ek. zabliszt
- 2 banán
- 1 ek. nyírfacukor
- 3 kockacukornak megfelelő folyékony édesítő
- pici szódabikarbóna
- 2 nagyon csapott ek. kókuszzsír
- 100(?) ml zsírszegény natúr joghurt
- kakaópor
Abrak-a-dabra:
Úgy ébredtem egy borongós őszi reggelen, hogy nekem márpedig azonnal kókuszzsír és nyírfacukor kell.
Vagy kókuszolaj és xylith(ol) (ipszilonnal vagy i-vel, h-val vagy anélkül), lényegtelen. Nálam napi szinten előfordul ilyen flash, úgyhogy már csodálkozás és kérdőjelezés nélkül engedelmeskedem.
Este átjött egy barátnőm, szóval emeltem a tétet. Ha beégek ezzel a két cuccal, legalább duplán égjek. Akkor majd lesz valami saláta, ennyike. Nekem amúgy is szinte minden új a konyhában, tehát nem tökmindegy?
Szóval a kakaópor kivételével alaposan összebarmoltam a hozzávalókat. (Ú, ez nyersen is finom, azannya’!)
A trutymó kétharmadát beletosztam egy kis kerek sütőformába, amit nincs kedvem megmérni, de mondom, hogy kicsi. Egyébként is megsütheted bármiben, nem számít. A maradék egyharmadhoz zsírszegény kakaóport szórtam, és a tetejére simítottam. Ettől lett a belseje olyan szép színátmenetes.
Előmelegített sütőben, 200 fokon sacc per kábé félóra alatt sült meg. A vendégem haza is vitt belőle, bár átfutott az agyamon, hogy meg kéne tartani magamnak az egészet.
Konklúzió:
