Kicsit olyan, mint a bruschetta, csak szerintem jobb.
Hozzávalók:
- olyan kenyér, amilyet szeretsz (nekem épp rozs)
- paradicsom
- fokhagyma
- bazsalikom
- olívaolaj
Abrak-a-dabra:
Nem is tudom, hogy van képem leírni ezt, hiszen minden idők egyik legegyszerűbb receptje. De az iskolában is felírják a táblára, hogy egy meg egy az kettő, szóval nem ég le a pofámról a bőr.
A feldarabolt paradicsomot összekevertem jó sok apróra vágott fokhagymával, megszórtam bazsalikommal, aztán fújtam rá olívaolajat. Összeizélgettem, majd hagytam állni pár percig.
Ezután ráhalmoztam a kenyérre, amit előzőleg nem pirítottam meg. Természetesen utózólag sem. Mégpedig azért, mert a puha kenyérbél sokkal jobban magába szívja a fincsi ízeket. Hát ezért nem bruschetta lett, hiszen az olaszok még az anyjukat is megpirítják, hogy jó ropogós legyen.
Konklúzió:
