Nem néztem előtte palacsinta receptet, kellett volna?
Hozzávalók:
A tésztához…
- 2 ek. rozsliszt
- 1 tojás
- 1 ek. zsírszegény joghurt
- 2 ek. víz
- pár deka bacon (nekem kb. 3 volt)
- só
- metélőhagyma (szárított)
A tetejére…
- 1 pici zsenge cukkini
Az öntethez…
- kefir
- zsírszegény túró
- édesnemes paprika
Abrak-a-dabra:
Vettem ma palacsintasütőt, halleluja! Ennek örömére neki is láttam a felavatásnak. Csak már a konyhában jöttem rá, hogy elfelejtettem palacsinta receptet nézni, és nincs kedvem bekapcsolni a gépet vagy előásni a telefonomat.
Így hát Micimackó módjára elmorfondírozva arra jutottam, hogy a tojást biztosan fel kell verni. A többit meg – a bacon kivételével – „majd lesz ebből valami” alapon hozzáadogattam egy kis műanyag tálban, aztán villával homogén trutymóvá baszogattam.
Ami a bacont illeti, a Vásárcsarnokban láttam ma, hogy akciós és friss, ezért hoztam egy csöppnyi darabot, bár nem volt konkrét elképzelésem, mit fogok vele kezdeni.
Rögtön jól jött, mert megpirítva finom (és nem hidrogénezett növényi!) zsiradékkal szolgált a rozsos izé alá. Szóval bacon megpirít, fele félrerak, rá a trutyi fele kanállal, aztán lássuk, lesz-e ebből palacsinta. LETT, BAKKER! Hát én úgy örültem… amíg le nem esett, hogy ezt meg is kéne fordítani. No para, lapos fakanállal simán meg lehetett, készre sült, jól nézett ki. Utána megcsináltam a másikat is. A mennyiségből akár egyetlen nagyobb is lehet egyébként, ízlés szerint.
Végül ugyanabban a teflonban barnásra izélgettem a cukkinit, egy tálkában pedig összeborítottam fél doboz túrót és egy fél kefirt. Bőven paprika rá, keverés. Ez az egyik kedvenc szendvicskrémem egyébként. (Tehát kamuztam, mert egészeket borítottam össze, hogy legyen holnapra is, viszont receptírásnál illik azonos adagmennyiségnél maradni, vagy mi.)
Konklúzió:
