Minden egyes falat élmény, pedig nincs benne liszt, nincs benne hozzáadott cukor, és nem kell sütni!
Hozzávalók (18 cm-es formához):
A „tésztájához”…
- 5 nagy szem zabkeksz (vagy tetszés szerinti keksz, akár darált)
- 2 csapott ek. kókuszzsír (vagy bármilyen szilárd zsiradék)
- 2 ek. zabpehely
- kis víz
A marcipánréteghez…
- marcipán (mily meglepő!) ízlés szerint (nekem 1 csomag, azaz 200 g massza)
A meggyréteghez…
- 3 dl meggybefőttlé (nettó 350 g-os meggybefőtt összes leve)
- 1 cs. vaníliás pudingpor
- meggybefőtt szemek
A habhoz…
- 200 ml habtejszín
- 75 g cukornak megfelelő folyékony édesítő
- fél cs. zselatin fix
- csokireszelék ízlés szerint (nekem 2 kocka 50%-os kakaótartalmú sütőcsokoládé)
A tetejére…
- meggyszemek ízlés szerint
- csokireszelék ízlés szerint
Abrak-a-dabra:
A zabkekszet aprítógépben por állagúra dolgoztam, ehhez kevertem hozzá az ugyanezen átesett zabpelyhet, a kókuszzsírt és a kis vizet, hogy kézzel homogén masszát gyúrjak belőle. Folpackkal bélelt tortaforma alján nyomkodtam egyenletes réteggé, s ment is egy picit a hűtőbe. Ezután fogtam a marcipándarabot, és tenyérrel szétlapítgattam, majd egyenletesre nyújtottam, és rátettem a hűtőből kivett kekszréteg tetejére.
A meggybefőtt levéből kb. 1 decit kitöltöttem egy pohárba, amiben csomómentesre kevertem a vaníliás pudingport. A maradék levet felforraltam és hozzákevertem a pudingos részt, és gyakori kevergetés mellett sűrűsödésig hagytam rotyogni. Beleforgattam a meggyszemeket (a befőtt tartalmának kb. 80-90%-át), és ezt a sűrű meggyes masszát (már nem forrón) rásimítottam a marcipánrétegre. Ez így megint ment egy nyúlfarknyit a hűtőbe.
A habhoz felvertem a tejszínt, hozzáadtam az édesítőt és a zselatin fixet, majd belekevertem a késsel apróra vágott-farigcsált csokidarabokat. Ezt rásimítottam a percek alatt megdermedt meggyréteg tetejére, hogy az elkészült művet a legszebb egész meggyszemekkel és a maradék csokireszelékkel díszítsem.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, de 2 óra is elég lehet neki. Nem túloztam az elején: tényleg minden egyes falat élmény… 🙂
Konklúzió:
