Megkaptam miatta, hogy „pályát tévesztett szakács” vagyok. (Haha!)
Hozzávalók:
A kekszhez…
- 150 g fehér tönkölyliszt
- 150 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 4 ek. kakaópor
- 1 csomag sütőpor
- 300 g nyírfacukor
- 1 tk. őrölt gyömbér
- 1 vaníliás cukor
- csipet só
- 4 ek. kókuszzsír
- 3 tojás
- porcukor a forgatáshoz (nekem PorXukor)
A krémhez…
- 1 csomag kókuszos pudingpor
- 4 dl tej
- 3 kockacukornak megfelelő folyékony édesítő (mintha ennyi cukor után számítana :D)
A tetejére…
- kókuszreszelék
Abrak-a-dabra:
Hát én ilyen cukrosat még nem csináltam! Konkrétan több van benne, mint amennyi eddig összesen fogyott a három és fél hónapos múltra visszatekintő konyhámban. De még így is csökkentettem a mennyiséget a más kekszeknél talált arányokhoz képest, szóval biztos ez a normális, vagy nem tudom. A xilitnek köszönhetően viszont nem okoz kellemetlen teltségérzetet, illetve mégiscsak kevesebb és könnyebben hasznosítható kalória lakik benne. A tönköly révén pedig rostban gazdagabb. Plusz vajat vagy margarint se tartalmaz – bár mindkettőt használom hébe-hóba.
Most, hogy a mindenmentes furadiétán lévők tovakattintottak, jöhet a kaja!
A hozzávalókat beletosztam egy kis tálba, botmixerrel prrr-prrr, majd sitty a hűtőbe egy félórára. (Nem a botmixer, a massza!) Utána diónyinál kisebb golyókat gyurmáztam belőle, porcukorba forgattam, és sütőpapíros tepsiben 4×4-esével 200 fokon 10 percig sütöttem.
Miután kihűltek és keményedtek a kekszek, elkészítettem a kevesebb tejjel picit sűrűbb pudingot, amivel az aljuknál összeragasztottam őket kettesével. A kompozíciót végül némi kókuszreszelékkel szórtam meg.
A poén, hogy részben egy esti összejövetelre szántam, de ezt az időtartamot nem érte meg a fent jelzett adag. Szóval utána még egy banánkenyeret is csináltam.
Konklúzió:
