A libanoni konyha klasszikusának reformált változatát még a libák is el tudják készíteni.
Hozzávalók (2 adaghoz):
- 400 g lencsekonzerv
- 250 g jázmin rizs (másfajtával is jó!)
- 1 hagyma
- őrölt feketebors
- 1 cseresznyepaprika (nem fontos)
- natúr joghurt
- saláta
- reszelt sajt (nekem gouda)
Abrak-a-dabra:
A rizst csipetnyi sós vízben megfőztem, bár ezt talán felesleges leírni, mert máshogy rohadtul nem lehet. Közben apróra vágtam a hagymát. Fehéret, mert a boltban megtetszett, és ugyanannyiba került, szóval akkor miért ne.
Mellé aprítottam a cseresznyepaprikát is, picit hadd csípjen. Amikor megfőtt a rizs, másik lábasban – örülvén annak, hogy van két lábasom (vagy fazekam? fene tudja!) – négy evőkanál vizet melegítettem. Beletettem a hagymát meg a cseresznyepaprikát, rászórtam egy késhegynyi sót meg némi feketeborsot, aztán kevergettem. Nem tudom, miért pont feketeborsot választottam amúgy, de fejben valahogy összeillett a lencsével.
A cucc sercegett ott nekem, állítólag pirításnak mondják, hát legyen. Miután már elég konkrétnak látszott, hozzátettem a lencsét, amiről előzőleg leöntöttem a sós trutyit, és végül beleborítottam a rizst is. Az egészet összekutyulva még melegítettem egy kicsikét, s örültem, hogy milyen baromi jó illata lett.
A tányéron friss salátalevelekkel „ágyaztam meg”, a tetejére pedig fél dobozka zsírszegény natúr joghurtot és csöppnyi reszelt sajtot rittyentettem.
Konklúzió:
