Édes-savanykás ízharmónia – puha tésztával, a tetején pedig mennyei csokoládéval.
Hozzávalók (18 cm-es formához):
- 1 doboz zsírszegény natúr joghurt (175 g)
- 1 joghurtos doboznyi porrá őrölt zabpehely
- 4/5 joghurtos doboznyi liszt (nekem fele durum, fele teljes kiőrlésű búza)
- 1 mk. sütőpor
- 1 tojás
- 75 g cukornak megfelelő folyékony édesítő
- 1 cs. Dr. Oetker Finesse Reszelt Citromhéj
- 1 ek. olaj
A bevonathoz…
- étcsokoládé (nekem 6 kocka Fin Carré sütőcsoki 52% kakaótartalommal)
- 1 ek. kókuszzsír
Abrak-a-dabra:
Egy tálba beleplöttyintettem a joghurtot, a dobozát pedig öblítés és szárazra törlés után mércének használtam. Először teletöltöttem zabpehellyel, amit finomra daráltam aprítógépben, aztán a lisztet mértem ki vele. Miután az összes hozzávaló belekerült a tálba, robotgéppel dolgoztam össze. Az így összeállt puha tésztát sütőpapírral bélelt formába kanalaztam, és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem félórára.
Miután megsült és nagyjából kihűlt, nekiláttam a bevonat elkészítésének: vízgőz fölött megolvasztottam a csokit a kókuszzsírral, hogy aztán rácsorgassam a sütire. (A sütőrácsot szoktam ilyenkor a mosogató fölé tenni – és arra a bevonandó sütit –, mert az magával a mosogatóval együtt könnyen tiszítható, nem kell utána sokat takarítani.)
Aztán még pihent egy kicsit a kompozíció – előbb szobahőmérsékleten, aztán a hűtőben –, de nem volt kedvem várni, úgyhogy némi kockázatot vállalva felszeleteltem 🙂
Konklúzió:
